Ezt a fanfictiont azért raktam külön menüpontban, mert jelenleg is írják a folytatásukat!
A fanfiction ha jól tudom, akkor két lány munkája.
Bővebb információkat találtok az oldalukon!
(www.noroinoakumas.blogspot.de)
 

1. Fejezet: A Behatolók

-Nincs is jobb mikor az embernek van egy kis szabadideje. -gondolja Kakashi egy felszabadult sóhajtás kíséretében. Előveszi a Gyere Gyere Taktika kötetét és bele ássa magát a sorok közé. Néha egy- egy aranyos pirulással és lányos neveléssel kommentálja a történeteket. 
-Jiraiya te vén perverz. -vonul a száján végig egy mosoly mikor becsukja könyvet. Felül az ágyban, oda sétál az ablakhoz. 
-Hmm. Itt valami nincs rendben. Ez az eső....-fürkészi mélyen az esőcseppek és a hideg mögött álló valamiféle rejtélyt, de kivételesen nem találja. Éppen fordulna vissza lomhán az ablakból mikor megpillant, egy a háza felé közeledő narancssárga pacát. -Édes istenem, hiszen szabadnapom van. Csak őt ne!

Kényszerítve magát a pihenésre, levetette magát a fotelbe. Talán csak rosszul látott valamit. Az ablak felé lesett. Valóban, mintha csak a szeme káprázott volna, az ablakból senkit sem látott ezúttal. Ahelyett, hogy ez megkönnyebbüléssel töltötte volna el, valamiért egy fura, kényelmetlen érzés töltötte el. Biztosan nem tévedett az imént. De ha így is van, akkor hova tűnt volna egykori tanítványa azok elől a szemek elől?

-Héj, kölyök! - csendül fel egy ismeretlen mély női hang Naruto háta mögött. Ijedtében kővé dermedt futás közben. -Igen, te ott ebben a rikító narancssárgában- szólal meg ismét az ismeretlen. Naruto lassan hátra fordul hogy szemügyre vehesse hogy kik akarják megakadályozni, hogy a volt senseiével mulasson. 
 -Igen?- kérdezi miközben még a tájat firtatja mint aki nem kíváncsi. 
-Egy bizonyos...ööö. Hogy is hívták? - kérdezi a magasabb. 
-Uzumaki Naruto. -feleli a mellette álló kisebb test. 
-Tudod hol találjuk? 
Mostanra már végig mérte a két lányt. A kisebbiknek rózsaszín haja volt, és csodaszépnek találta. A másik lány, idősebb volt, nem az ő korosztálya, de ha az lett volna őt is szépnek tartotta volna. 
-Hali! - néz a rózsaszín hajúra csillogó szemekkel Naruto. -Én vagyok az. Ezek szerint máshol is ismernek már... És még egy ilyen szép lányka is tudja a nevem. Kell ennél több? - pilláz továbbra is a kisebbre. 
Ehh...-süti le a szemeit a lány. -Ez most komoly, Yu? - néz kétségbe esett fejjel a lilára. Egyikőjük sem tűnt úgy, mintha mókás kedvükben lettek volna. A magasabb lány egy fél lépéssel közelebb lépett, most először felemelve fejét. Tekintete Narutoéba akadt, aki egyszer csak megdermedt, és remegő testrészekkel elindult a lányok felé.
-Franc! -szűrte a szavakat, és próbált ellenkezni az erőnek, ami mozgásba kényszerítette, ám a lány jutsuja erősebbnek bizonyult nála. A háttérben álló hirtelen pecséteket kezdett formálni, Naruto szemei nem tudták követni a kézjelek gyors egymásutánját. Jobb kezét a fiú irányába lendítette, felé mutatva tenyerét, amin egy érdekes, ismeretlen jel tűnt fel. A kis szimbólumból szivárogni kezdett valamiféle fekete füst, ami belepte a háromszöget, amit a három shinobi képzett. 
-Mi ez?! -rémült meg Naruto, ahogy a füst lassan rásimulva kifejtette hatását. Gyengének érezte magát, mintha az állóképességét vették volna. -A chakrám! 
-Nocsak, egész gyorsan rájött... -jegyzi meg a lila hajú lány. A másik csak bólint, s újra a technikára koncentrálva még nagyobb és sűrűbb fekete felhőt bocsát ki, már már megfullasztva és megvakítva áldozatukat. A narancssárga ruhás csak sűrűn átkozta őket, miközben féltérdre esett.

2. Fejezet: Kretének?

-Ne olyan hevesen, lányok. - fogta meg hirtelen a két lány kezét Kakashi, és egy erős mozdulattal ellökte őket egymástól, és a fekete füst elszállt.
Naruto térdre esett, aztán egy nagy puffanással biztosította, hogy egész teste a talajjal barátkozzon.
-Miért álltál velük szóba? - áll meg közel hozzá Kakashi.
-Nem tudtam, hogy kik ők, meg amúgy is; már éppen kiszabadultam volna, ha maga nem jön és avatkozik bele, Sensei. - morogja Naruto miközben próbál felkelni.
-Persze, akkor azért fogtál 1 perc alatt padlót.
-Csak láttam, hogy a földnek szüksége van egy ölelésre. - túr bele a hajába a szőke rámenevő.
-Aha. - teszi magát alapállásba Kakashi, mintha a veszély eltántorgott volna melegebb éghajlatra.
-Ohh, olyan ismerős vagy nekem. Nem találkoztunk mi már valahol? - húzódik gúnyos, de mégis kérkedő mosolyra a lila hajú lány szája.
-Bingo Könyv. Mögöttetek vagyok négy lappal. - válaszolja Kakashi, mint akit kicsit sem riasztott vissza a lányok előbbi mutatványa.
-He? Szóval ez a két boszorkány benne van abban hülye könyvben? - kérdezi Naruto azzal a tipikus  "Te most szívatsz" fejjel.
-Istenem..-süti le a szemeit a Másoló Ninja. -Ha nem csak mindig a Rámenen járna az eszed, hanem mondjuk néha tanulnál is, tudhatnád. - förmed rá.
-Ööö. Akkor kik is ezek? -kérdez vissza.
-Akuma Yuriko, és Akuma Sadami. A Víz Országából jöttek, és egyenként körülbelül olyan erősek, hogy az Akatsuki bármelyik tagját meggyaláznák. Testvérek, és nagyon erős genjutsukkal rendelkeznek. Igen, erősebb genjutsuval, mint az a jutsu, amit az imént tapasztalhattál. A lila hajú Yuriko, a rózsaszín meg Sadami. - hadarja el a rövid bemutatást, a két -eddig ismeretlen- lányról.
-Sadami.- néz újra elmélyülten a genin a fiatalabb lányra.
-Ohh, ez nagyon kecsegtető, hogy te mindent tudsz rólunk, de igazából mi semmit rólad. Beszélgessünk kicsit. -mondja Yuriko miközben felhajtja a fejét, egyenesen Kakashi szemébe néz, immár a két különböző színű szempárba. Feketeség veszi körül, belepi az elméjét, és nem tud uralkodni a testén, nem tud mozogni. - Sadami, figyelj a kölyökre hogy ne próbáljon beleavatkozni. - Ez volt az utolsó, amit még Kakashi tisztán hallott abból, ami körülötte történik.

***

Feketeség; őrületbe ejtő végtelen feketeség veszi körül minden irányból, mintha egy fekete lyuk legbelsejében álldogálna.
-Hali, szépfiú. - áll meg előtte a lány, aki a smaragdzöld szemeivel vizslatja az előtte álló férfit, aki úgy érzi, hogy minden titkát tudja, a lelkéig hatol a pillantásával. -Neved?
-Hatake Kakashi.- válaszolja rezzenéstelen arccal.
-Oh, tényleg, mostmár tudom, ki vagy. Te vagy az a messze földön hírhedt, Másoló Ninja. Ugyebár. - lépked körülötte párat Yuriko, miközben két ujját végighúzza Kakashi ruháin, majd újra megáll előtte.
-Az Uchihák sharinganja. Furcsa. Mindegy is. Az arcodra jobban kíváncsi vagyok, mint arra. hogy az a vacak honnan van. - mosolyodik el, pont úgy, mint aki éppen bontja a karácsonyi ajándékát. Hosszú, vékony ujjaival végigsimít Kakashi maszkján, amitől azt a rémület kerülgeti.
-Ne merészeld. - morogja az orra alatt.
-Mert mi lesz? Megharapod az ujjam, amikor már nincs rajtad ez a buta álarc? Vagy talán úgy érzed, ki tudsz menekülni mi előtt megteszem? - hosszú körmeit beleakasztja a maszk szélébe, és 1 centire lehúzza azt. Hirtelen rúgást érez a jobb oldalán, majd megtörik a jutsu, és Yuriko körülbelül 3 métert repül. -Az istenit is, mit tud ez a kis lurkó, amit te nem tudsz megállítani, hugi? -mondja bosszankodva az éppen a földről felkelő lány.
-Bocsi, de nem tudom minden klónját egyszerre a füstben tartani. - mondja Sadami miközben a megmaradt 1 darab árnyékklónt szúrja egy késsel szíven.
-Hát, sajnálom, hogy abbamaradt ez a játék...Kakashi- mondja ki a férfi nevét egy kicsit szórakozottan. -Majd máskor folytatjuk. Most valami fontosabb elintézni valónk van Sadamival - kacsint utoljára a földön térdelő Kakashira, majd nyugodt léptekkel Naruto felé közelít.
-Mégis mért jöttetek? Mit akartok Narutotól?! - zihálja a maszkos, még mindig nem heverve ki a jutsu utólagos hatását. Még nem szerezte vissza teljesen az irányítást a chakrája fölött, így csak követte a szemeivel Yuriko lassú lépteit. Gyanúsan a mozdulatlanul álló másik testvér felé tekintett. Ám annak hűlt helye volt, akármerre nézett, nem látta őt.
-Csak nem engem keresel? -hallotta a fülébe suttogni Sadamit, aki ebben a pillanatban már egy kunait szorítva a férfi nyakához, tartotta őt sakkban. "Gyors" -gondolta Kakashi, de amint ezt fejben kimondta, már fekete chakraszálak szorították, amik egyre feljebb és feljebb kúsztak ernyedt testén. A lányok biztosra mentek, hogy nehogy akadályt jelentsen bárki is.
-Mit akartok tőle? -ismételte magát, ezúttal higgadtabb hangnemben.
-Hát nem kell máris rosszra gondolni, férj jelöltet keresünk Sadaminak, és úgy hallottuk, ebben van a Kyuubi, hát azt hittük, legalább egy ninja zseni lesz, de most, hogy eljöttünk érte, elég nagyot csalódtam... -adja elő magát Yu a szöszi fiú vállát támasztva, gondterhelt arccal.
-HOGY MIVAAAAN?! -szólalnak meg a vészharangok a húga fejében. -E-erről szó sincs, mi a halál?! -pánikol, mire a nővére gúnyosan elkacagja magát.
-Csak vicc volt, vicceltem, Istenem, fenomenális vagyok! -tette másik kezét a szívére a lila, közben fennhangon röhögcsélt. -Huh, Sada, látnod kellett volna a fejedet!
-Na várj csak, amíg hazaérünk, fúú, de ki foglak nyírni! -morogta a fiatalabb.
-Próbálkozni ér! - ölt nyelvet rá a másik.
-Úgy érzem magam, mintha egy brazil szappan operába csöppentem volna...Dattebayo...-tűnődik Naruto. -Sensei, minden veszélyes shinobi ilyen kretén...?
-Kretén, mi? -suttogta sötéten Sadami. Hirtelen vízklónok jelentek meg, ami meglepte a szemtanukat, hiszen nem láttak egy kézjelet sem, s a csere olyan gyorsan történt a klón s az igazi lány között, hogy még maga Hatake sem vette észre. Yuriko karba tett kézzel hátrébb állt, amolyan "na ez jó lesz" félén. Két klón azonnal egy idézéssel indított. Két bazinagy, félelmetes, éjfekete kutya jelent meg, vadul és türelmetlenül morogva és szörnyű hangosan ugatva. A legijesztőbb talán az volt bennük, hogy hiányzott a szemük. Naruto lefagyva meredt a korcsokra, mire egy-egy klón mérgezett tűkkel sorozta be két karját, egy másik a háttérből ugyanazzal a csakrahurokkal, mint a sensei-jét, mozdulatlanná tette, majd az igazi tűnt fel a sok közül, egy fekete chakrapengével a kezében. Rámarkolt Naruto pulóverének nyakára, a fejével egyvonalba rángatta, a pengét a tarkójának szegezve.
-Milyen gáz...Konoha hősét tizenhárom másodperc alatt -szólt élesen, de halkan, a szavai fröcsögtek a gyűlölettől- leverte egy 'kretén'...
 

3. Fejezet: Az indulás

-Hmm. Szép volt. - kezd el tapsolni Yuriko. - Na kinek van a legfaszább húga a világon, fiúk? Csodás tanár vagyok, te jó ég. - lendíti meg a fejét, hogy az arcából kivándoroljon a haja.
-Öntelt picsa. - néz kimeresztett szemekkel maga elé Sadami. - Miért pont egy ilyen testvérrel áldott meg a sors istenem. -suttogja maga elé. - Ments meg, kérlek. - néz Naruto szemébe.
- Befogod Szalámi? - vágja tarkón Yuriko.
-Jézusom, ti tényleg kretének vagytok. - néz a két lányra felváltva.
-Hé, gyerek. Tartsd a szád, mert még mindig nem te vagy fölényben velünk szemben. A helyedben vigyáznék. 2 másodperc és már alulról szagolod az ibolyát. - válaszolja Yu.
-Most ha nem az lenne a feladatunk hogy életben juttassunk el téged A-ból B-be akkor már ezt a beszélgetést nem folytatnánk. - lép vissza kettőt Sadami, megszüntetve a szorítást amivel Narutot tartotta. - A másikkal mit csináljunk, Yu?
-Hát, magunkkal visszük őt is. - válaszolja vigyorogva Yuriko. - Azt senki nem mondta hogy nekem nem kell férj. - csavarja az egyetlen fekete tincset a hajában amire három gyöngy van húzva, miközben Kakashit bámulja és kérkedően alsó ajkába harap. Kakashi szemei annyira kimerednek, hogy Naruto azt hiszi hogy mindjárt kiesnek.
-Jól van, Sensei? - kérdezi Naruto, miközben megpróbál felállni, de Sadami megböki és azzal a lendülettel esik vissza a földre.
-Ha csak a Kyuubi kell, veletek megyek...-mondja a Jinjuurichi fiú, a hangja elcsuklik a rókadémon nevét kiejtve, tekintete a földre vándorol. 
 -Naruto! -ordít rá a maszkos. 
-Okos fiú vagy te, Uzumaki. Na, búcsúzz el szépen a falutól, aztán eltűnünk! -bólint Yu, de Sadami leguggol a fiúhoz. 
 -Sajnálom...-keresi a pontot, ahová Naruto is néz. A fiú ránéz, kedve támad megölelni őt, de inkább visszafordul ahhoz a ponthoz, amit eddig nézett. 
-Jaj, de romcsi, úristen! Ennél már csak az lesz a szebb, mikor elveszed a lelkét és az élettelen testét kipreparálva kiállítod a szobádba a többi közé! -gúnyolódik nővére. 
 -Oh, Yuri, olyan jó a humorod, hol vetted? -vág vissza a kisebbik. 
 -Ott, ahol te! Na, kapkodjátok magatokat, hímek, vagy egy-két testrész hiányában vonszolunk magunk után!

***

Narutót Sadami kísérte vissza a lakásába hogy össze tudjon pakolni valami kis útravalót. Naruto percekig nézi azt a bekeretezett képet amin a 7es csapat még teljes felállásában szerepel.
-Ki az a kettő ott melletted? - kérdezi Sadami, mögé osonva.
-Sakura-chan. Meg... Sasuke. - az második nevet kimondva, elcsuklott a hangja. - A legjobb barátaim.
-Sakura. Szép lányka. Ez a Sasuke fiú is Uchiha ugye? Hol vannak most? - kérdezgeti Sadami.
-Sakura a faluba.. Sasuke.. Sasukét nem tudom hol van. Pár éve elment Konohából, azóta..mindegy . - nyel egyet, mint aki a könnyeit tartja vissza.
      "Basszus. Olyan ismerős ez a fiú. Mintha már láttam volna valahol őt. Majd megkérdezem Yurit hogy emlékszik-e rá." - gondolja Sadami miközben azt nézi ahogy Naruto bepakolja a fotót a táskájába.
-Mennünk kell, Naruto. - teszi a kezét Naruto hátára, mivel a fiú már 1 perce elbambulva mered maga elé. -Mondanám hogy köszönj el Sakurától, de nem tehetem. Tudod, a tesóm egy zsarnok, meg minden. Sajnálom a Senseiedet, hogy pont őt szemelte ki magának. - veszi viccesre a végét Sada, egy erőltetett nevetéssel. - Ja, és bocsi hogy annyira rád támadtam, nem bírom jól a kritikát.
-Semmi baj Sada. - mosolyog rá Naruto, azzal a tipikus 220 wattos mosolyával, ami kicsit meglepi Sadamit, nem beszélve arról hogy a becenevén hívta.- Induljunk.

***

-Kicsit többre számítottam a Fehér Agyar Junior-tól...-támaszkodik Yuriko a szekrénynek, miközben várja, hogy Kakashi minimális túlélőkészletet pakoljon az útra. Mivel nem érkezett válasz, a lány nagyot sóhajtott, és hátravetette magát az ágyon. 
 -Pofás kecó...-ölelget egy párnát, de gyorsan fölül. -Nem szeretsz beszélni, mi? -ismét csönd. -Pont mint az én egyetlen szenilis kishúgom. Szegény, megszokta, hogy mindenki utálja, és most ez az új emberek megismerése kivált belőle egy afféle elvágom-a-torkod-mert-olyanom-van viselkedést. Ne nehezteljetek rá, ha nem bántjátok, ő is békénhagy! 
-Kész vagyok. 
-Hmmm, csodás, én is már, idegileg! 
-Sokat beszélsz...-indul ki Kakashi, kicsit indulatosan, de ezzel sem tudja eltántorítani a lila szépséget. 
-Sada rosszul tűri a kritikát...de tudod, én mit nem bírok jól? -jelen meg a férfi háta mögött Yu, középső és mutató ujját végig futtatva a volt ANBUs karján egészen a nyakáig. -A visszautasítást. -mosolyodik el kicsit ördögien. A férfin átfut a hideg a forró lehelettől, amit a nyakán érez. Próbál póker arccal, hideg vérrel viselkedni társasága előtt, de nem egyszerű a dolga. Ez a lány mindig tudja, hogy hozza őt zavarba.